Kivonat Richard Hoagland & David Wilcock irásából
Furcsa dolgok történnek a külsö és a belsö ürben. A tudósok Oroszországban, pontosabban Dr Alexy Dmitriev tudós, felfedezték, hogy a Naprendszer, a Nap és az élet is egy eddig teljesen példátlan változáson-mutáción megy keresztül.
A Nap
Kezdjük a Nappal. A Nap a Naprendszer középpontja és az összes élet a Földön a Napból származik. Ha nem lenne a Nap, mi sem lennénk életben. Ez egyszerüen tudományos tény. Ennek következtében bármilyen változás történik a Napban avagy a Nap felszinén az hatást gyakorol minden élölényre. Az utolsó napfolt ciklus alatti naptevékenység hatalmasabb volt minden eddig látottnál. Mégis – egy kivételével – minden asztronómus akivel erröl beszéltem, ragaszkodott az állitáshoz, hogy minden “normális” azaz a szokásos. Az az egyetlen személy, aki a NASA-nál dolgozott, azt állitotta, hogy ami a Napban megy végbe az teljes mértékben hihetetlen. De azt is mondta, hogy erröl nem “szabad” beszélnie. Azomban mégis elmondta, mert úgy érezte a világnak erröl tudnia kell, de ugyanakkor arra is megkért, hogy nyilvánosan ne fejtegessem az elmondottakat. Egy fajta 22-es Fogás. Egy Nap fényképen a közelmúltból, azt hiszem 2000-böl, látható, hogy többszörös napfoltok gyürüzik a Napot két szélességi körön, a 19.48 fokon az északi és a déli féltekén. Néhányan közületek látják ennek a jelentöségét, mert ezekröl a helyekröl rengeteg energia sugárzik ki.
Tehát elöször is nézzük a nyilvánvaló kérdést: Mi a normális azaz szokásos? A tudósok számára a “normális” vagyis az átlagos, a szokásos fogalma a hosszú távú tanulmányozásokon alapuló eredményekböl levont közép érték. Azomban, a Nap esetében, mi csak az utolsó kb. 100 évben kezdtük tanulmányozni azt, és abból is csak a 20. század második felében került sor a különösebben pontosnak minösithetö müsszerekkel való tanulmányozásra. És mivel a Nap legalább 4.5 milliárd éves, a mi 100 vagy 50 éves tanulmányozásunk annyi, mintha egy 100 évet megélt ember utolsó 1-2 másodpercéböl irnánk meg az életrajzát. Megbizhatónak tartaná valaki azt az életrajzot? Tulajdonképpen mi semmit sem tudunk a Napról ami feljogositana bennünket, hogy megállapitsuk mi a “normális.”
Azt viszont tudjuk, hogy a Nap mágneses mezeje megváltozott az utolsó 100 év alatt. Dr. Mike Lockwood végzett kutatásokat, a Rutherford Appleton National Laboratories munkatársa, Californiaban. Dr. Lockwood tanulmányozta a Napot és arról számolt be, hogy 1901 óta a Nap teljes mágneses mezeje 230 százalékkal erösebbé vált. Senki sem tudja, hogy ez igazán mit jelent, ez csak egy megfigyelés. És tudjuk azt, hogy a napfolt tevékenység ebben az utolsó ciklusban hatalmasabb volt mint bármi amit eddig feljegyeztek a történelem folyamán. De ezt sem tudjuk, hogy mit jelent igazán.
A Naprendszer
És akkor tájékoztatás érkezik Oroszországból az Orosz Nemzeti Tudományos Akadémiáról Szibériából, ahol a tudósok arra a megállapitásra jutottak, hogy a világür egy olyan területére érkeztünk amely külömbözik az eddigitöl és sokkal magasabb az energia szintje. Az oroszok az ürben végbemenö, eddig még soha nem észlelt változásokról számolnak be. Mi nem igazolhatjuk ezt az információt “biztos”-nak, de azt tudjuk, hogy a tájékoztatást adó tudományos testület valós, és, hogy ennek a testületnek Dr. Dmitriev a vezetöje. Azonkivül, személyesen (Richard Hoagland) is voltam már az Orosz Nemzeti Tudományos Akadémián Moszkvában. Lévén a Szibériai Akadémiáról szó, Dr. Dmitriev szavai szerint az alábbi bejelentett következményeket figyelték meg.
(Nem Dr. Dmitriev szavait idézzük, hanem jelentését kivonatoltuk).
A Helioszféra Vezér (elsö) Peremének Változásai
Önmagának a Napnak is mágneses mezeje van, s ez a mágneses mezö egy “tojást” formál a Naprendszer körül amely “Helioszféra” néven ismert. A helioszflra könnycsepp alakú, hátsó vége hosszú, keskeny csóva, amely a Naprendszer útjával ellentétes irányba mutat. Az oroszok a helioszféra vezér (elsö) peremét figyelték és ragyogó, felgerjedt plazma energiát észleltek ott. A Nap helioszférájának a mélysége 10 asztronómiai egység volt (egy asztronómiai egység az a Föld – Nap közötti távolság, kb. 93 millió mérföld) – 10 asztronómiai egység volt tehát a “normális” vastagsága ennek a ragyogó energiának amit a Naprendszer elején szoktunk látni.
Manapság, Dr. Dmitriev szavai szerint , e ragyogó energia mélysége 100 asztronómiai egység. Az Orosz Nemzeti Tudományos Akadémia nem ad idö keretet, de a változás a helioszféra ismert és elfogadott mélységétöl a mai állapotáig, 1000 százalékos növekedést mutat. És az oroszok azt is állitják, hogy ez a változás a Napban, megváltoztatja a bolygók müködését, és azt is, hogy milyen életet képesek fenntartani. Azt is közölték – de nem magyrázták –hogy önmaga a DNS spirál is módosul. Szerintük a helioszféra folyamatos tágulása végül is az energia egy új szintjére emel bennünket, ahol valószinüleg hirtelen kitágul majd a Napból kiáramló energia sugárzás harmónikus, alap hullámhossza, és ez a fokozott energia kisugárzás meg fogja változtatni minden anyag alap természetét a Naprendszerben.
Ez egy meglehetösen merész kijelentés, de adatok követik, melyek alátámasszák az állitást:
Változások mennek végbe öt bolygó és a Hold légkörében. Amikor 1969-ben az amerikaiak leszálltak a Holdon, a Holdnak nem volt légköre. Azóta a Hold légkört növesztett ami azelött nem volt ott, összetételét Dr. Dmitriev “Nátrium”-ként emliti. Ez az új légkör már 6,000 kilómeter mély. A Föld légkörének felsö rétegeiben HO képzödik, ami azelött nem volt ott. Egyszerüen nem létezett olyan mennyiségben mint most. Az oroszok szerint ez nincs összefüggésben a globális felmelegedéssel, vagy a fluorocarbon kisugárzással, vagy bármi hasonlóval. Egyszerüen csak megjelent.
A Mars légköre meglehetösen sürübbé válik mint azelött volt. A Mars Observer (megfigyelö) ürszonda 1997-ben elveszitette egyik tükrét, minek következtében lezuhant. Ez azért történt mert a Mars légköre kb. kétszer sürübb volt a NASA számitásainál. Tulajdonképpen a széllökések ereje olyan nagy volt a kicsi tükörre, hogy egyszerüen lefújta a tükröt. A Jupiter, az Uránusz és a Neptunusz légköre is változik az Orosz Akadémia szerint.
A bolygók fényessége is változik. A Vénus teljes fényessége jelentös növekedést mutat. A Jupiter energia töltete olyan magasra emelkedett, hogy a ionizált kisugárzásnak egy valóban látható tölcsére képzödött a Jupiter felszine és Io holdja között. Valóban látható a lumineszcens energia tölcsér a közel múltban készült fényképeken.
Az Uránusz és a Neptunusz is fényesebbé válnak.
A mágneses mezök is változnak. A Jupiter mágneses mezeje több mint duplájára növekedett. Az Uránusz mágneses mezeje is válzozik – a Neptunusz mágneses mezeje szintén növekszik.
Mindhárom emlitett bolygó egyre fényesebbé válik, és légkörük minösége is változik állitják az oroszok – de magyarázatot nem adtak, hogy mit értenek ez alatt.
Ami igazán meglepö – mivel egyes emberek itt a Földön elöre látták és várják a pólus váltást ez idö tájt – hogy az oroszok arról számolnak be, hogy az Uránuszon és a Neptunuszon úgy tünik pólus váltás volt mostanában. Amikor a Voyager II ür szonda elhaladt az Uránusz és a Neptunusz mellett a látszólagos északi és déli mágneses pólus meglehetösen máshol volt azoktól a pontoktól ahol a forgástengely pólusai voltak a korábbi feljegyzések szerint. Az elsö esetben(Uránusz) 50 fok az eltérés, a másodikál (Neptunusz) kb. 40 fok a különbség.
A Föld Változásai
És most beszéljünk a Földröl. Az oroszok még két adatot tettek közzé: A Földön az összesitett vulkáni tevékrnység 1875 – töl 1975 – ig 500 százalékkal megnövekedett, mig a szeizmikus tevékenység (földrengések) 400 százalékkal megnött 1973 – óta. Dr. Dmitriev közölte, hogy összehasonlitva az éveket, 1963 – tól 1993 – ig a természeti csapások ( hurrikánok, tájfunok, mocsár és sár csuszamlások, ár hullámok azaz tsunamik stb.) összesitett száma 410 százalékkal megnövekedett.
A Föld mágneses mezeje pedig csökken. Ez a csökkenés valójában 2000 évvel ezelött kezdödött, de a csökkenés aránya 500 évvel ezelött hirtelen, sokkal gyorsabbá vált. Most, az elmúlt kb. 20 évben a mágneses mezö egyenletlenné/kiszámithatatlanná vált. A világ aeronautikus térképeit (amelyek arra szolgálnak, hogy a repülögépek automatikus pilóta rendszerüket használva tudjanak leszállni) világszerte módositani kellett annak érdekében, hogy az automata pilóta rendszerek müködöképesek legyenek (Ezt nagyon egyszerü leellenörizni. Egyszerüen nézzünk meg egy 1990 elötti aeronautikus térképet a világ bármely városának repülöteréröl és hasonlitsuk össze a most használatban levövel.)
Tavaly, az Arktikus jégsapka pontosan az Északi Sark felett teljesen elolvadt, elöször az ismert történelem folyamán. A Green Peace (Zöld Béke Mozgalom) közzétette, a téli jegesedési folyamattal kapcsolatban, hogy a jégsapka már a sarki jeget megelözve 300 mérföldnyit elolvadt, és a tavalyi év vége felé a katonai és a civil hajóknak is lehetöség nyilt valójában közvetlenül átkelni az Északi Sarkon. A Sarki térség viz volt. Ez idáig, tudomásunk szerint, még soha nem történt meg, hogy kevesebb mint 10 láb azaz kb. 3 méter vastag jég lenne.
Ezzel ellentétben a Déli Sark jég sapkája kb. 3 mérföld mély, de manapság a hatalmas jég darabok folyamatosan töredeznek le és olvadnak el.
Mi Történik?
1900 óta a lovaskocsitól a Holdra szállásig jutottunk el. A póstakocsival küldött levelektöl az azonnali e-mailekig, videofónokig meg szatelitokig. A negativ oldalon a primitive fegyverekkel való harcászattól az atom bombáig és a bioterrorizmusig értünk. És talán jelentösebb az, hogy az 1900 évek elején a Földön 30 millió faj élt, fajok melyek kifejlödlse milliard évekbe tellett, ma már ez a szám több mint a felére csökkent – kevesebb mint 15 millió faj él a Földön. S mindez 100 év alatt történt: egyetlen geológiai szempillantás alatt. Ha valaki egy másik bolygóról nézné a Földet, azt mondaná, hogy a Föld haldoklik. Azomban úgy tünik, valami történik, ami jóval meghaladja a “szokásos üzemelést.” Jelentésükben, az oroszok azt állitják, hogy ugyanez a fenomén történt amikor a dinoszauruszok kihaltak – azt az idöt a Föld éghajlatának és idöjárási viszonyainak a gigászi váltása jellemzi, és valószinüleg pólusváltás is történt.
Összefoglalás
A Föld jelenlegi Planetofizikai változásai visszafordithatatlanok. Erös bizonyitékok léteznek, hogy ezek az átalakulások egy magas frekvenciájú, fénnyel töltött anyag és energetikai változók által történnek, melyek az anisotropikus csillagközi térböl Naprenszerünk bolygóközi terébe hatoltak be. Ez az energia “adományozás” hybrid folyamatokat és felgerjedt eneria állapotokat hoz létre az összes bolygón és a Napban is. Hatásukat itt a Földön a mágneses pólusváltás felgyorsulásában, az ozon függöleges és vizszintes megolszlásában, a katasztrófális idöjárási események magnitúdója és elöfordulásuk megsokszorosodott számában … találjuk.
… Jelenleg a kutatók felfednek néhányat az okozók közül, ami bolygónk elektromágneses mezejének (elektromágneses vázának) és az éghajlati gépezet összefüggéseinek az általános felismeréshez vezet….
… A reakció, ezekre a csillagközi energia és anyag “injekciókra” a helioszféránkba, az újonan megfigyelt energetikai folyamatok és formációk sorozatával folytatódik az összes bolygón, a bolygók és holdjaik között, és a bolygók és a Nap között.
A Föld alkalmazkodó képességét ezekhez a külsö hatásokhoz és átrendezödésekhez súlyosbitják és megnehezitik, a geológiai-geofizikai környezetünk természetes minöségén és állapotán általunk alkalmazott technogén módositások. Föld bolygónk most egy drámai átalakulás folyamatában van az elektromágneses váz módosulása által, a geomágneses mezö pólusváltásán keresztül és a gáz-plazma burok összetételének, az ozon valamint a hidrogén telitettségi szintjének a változásain keresztül….”
” … Elértük a Tejút hatalmas spirál karjának a magasabb energiájú egyenlitöi korong térségét. Egy új rendszer “fogadott be” most bennünket, egy sokkal erösebb és hatalmasabb rendszer, és az energia szinte minden szintjén várhatjuk a változásokat.”
” … Posztulátumként lett feltéve, hogy ez az igazi oka a globális felmelegedésnek, mivel a Tejút magasabb energia szintjei több mint valószinü, hogy a Napunkat forróbbá teszik és az energia kisugárzása is magasabb lesz. Ténylegesen, a hömérséklet emelkedését figyelték meg Naprendszerünk minden bolygóján. Ez meglehetösen különállónak látszik bármelyik helyi fenoméntöl mint az üvegház hatás stb. Ez a grandiózus fordulat valószinüleg a gyökere a Maya naptár (a leg pontosabb naptár bolygónkon) megszakadásának, mert a kiinduló pont, a Pleiadok csillag halmaz, sokak szerint a naptár alapja, nem lehet tovább állandó, amint elkezdünk távolodni a korábbi elörelátható mozgásoktól.”
Naprendszerünkben Történö Más Változások
Születési Galaxisunk “házassága” a bennünket újonan befogadott Tejút Galaxissal energia váltástokat hoz létre, amelyek nyilvánvalóak mindenütt. Itt van néhány változás amit a tudósok megfigyeltek:
* A sötét foltok növekedése a Plutón.
* Sarki Fényeket jelentettek a Szaturnuszon.
* Bejelentették az Uránusz és a Neptunusz pólus váltását (magnetikusan páros bolygók), és az Uránuszi mágneses mezö intenzitásának váratlan, nagy-léptékü növekedését.
* A Neptunusz fény intenzitásának és a fény foltok dinamikájának a megváltozása.
*A Jupiteri mágneses mezö intenzitásának a megduplázódása (az 1992 adatok alapján), az új állapotok és folyamatok sorozata amelyeket ezen a bolygón figyeltek meg, mint az 1994 júliusában történt robbanás sorozat (az SL-9 „üstökös” idézte elö) következményei. Ez már a plazma szerü csóva megnyugvása, amely felgerjasztette a Jupiteri magnetoszférát, azaz többlet plazma képzödést illetve annak kiáramlását idézve elö, ugyanolyan módon, mint ahogy a Nap korona mélyedései ragyogó sugárzási övezet megjelenését idézik elö, centiméterekben kifejezve (13.2 and 36 cm), valamint a hatalmas sarki fény anomáliákat meg a Jupiter-Io áramlat rendszer változásait idézve elö.
Amikor a bolygóközi tér új energetikai és anyagi minöségéröl beszélünk, elöször is a bolygóközi terület energia töltésének és az anyagi telitettség szintjének növekedésére kell rámutatnunk.
A bolygóközi tér tipikus, “szokásos” állapotának e változását két fö ok idézi elö:
*Az anyag ellátás/ beáramlás a csiallagközi térböl (kisugárzott anyag, ionizált elemek, meg ezek kombinációi).
*A 22-es Nap Ciklus tevékenység utóhatása, különösen a Napkorona gyors, nagymennyiségü, magnetizált szoláris plazma kilövelései [CME’s] s az Energia Felhöben való továbbhaladása.
Valójában, a tudósok többsége vagy minimumra csökkentette a csillagközi energia felhö lehetséges jelentöségét vagy elutasitotta a fogalom létezését teljes egészében. Dr. Alexei Dmitriev azomban NEM ….”
An Enterprise Mission Hyperdimensional Report
Richard C. Hoagland – David Wilcock
Angolról forditotta Sári Izabella, www.fluidemerald.com
Az eredeti szöveg The Changes in the Solar System a www.Earth-Keeper.com weboldalon található.
