A Föld És Az Élet Planetáris Fizikai Állapota

 

Kivonat Richard Hoagland & David Wilcock irásából

A következö angolról magyarra forditott bemutatás eredeti szövege a www.tmgnow.com weboldalon található, amely a The Millenium Group által szponzorált

[idézet]

A Föld És Az Élet Planetáris Fizikai Állapota

irta Dr. Alexey N. Dmitriev

Planetophysical State Of The Earth And Life

Published in Russian, IICA Transactions, Volume 4, 1997; Professor of Geology and Mineralogy, and Chief Scientific Member, United Institute of Geology, Geophysics, and Mineralogy, Siberian Department of Russian Academy of Sciences; Expert on Global Ecology and Fast-Processing Earth Events; Russian-to-English translation and editing by A. N. Dmitriev, Andrew Tetenov, and Earl L. Crockett.

Összefoglalás

A Föld jelenlegi Planetofizikai változásai visszafordithatatlanok. Erös bizonyitékok léteznek, hogy ezek az átalakulások egy magas frekvenciájú, fénnyel töltött anyag és energetikai változók által történnek, melyek az anisotropikus csillagközi térböl Naprenszerünk bolygóközi terébe hatoltak be.  Ez az energia “adományozás” hybrid folyamatokat és felgerjedt eneria állapotokat hoz létre az összes bolygón és a Napban is. 

Hatásukat itt a Földön a mágneses pólusváltás felgyorsulásában, az ozon függöleges és vizszintes megolszlásában, a katasztrófális idöjárási események magnitúdója és elöfordulásuk megsokszorosodott számában találjuk. 

Egyre nagyobb a valószinüsége annak, hogy egy gyorsan változó, ingadozó hömérsékletü periódusba lépünk be, hasonlóba mint amilyen 10,000 évvel ezelött történt. A bioszféra és az emberiség alkalmazkodó visszahatásai ezekhez az új körülményekhez, a fajok elterjedésének és az életnek a Földön a teljes, globális reviziójához vezethetnek. 

Csakis, a bennünket körülvevö természetes környezetben végbemenö alapvetö változások mélyreható megértésén keresztül válik lehetövé a politikusoknak és a polgároknak egyaránt, hogy eyensúlyba kerüljenek a Planetárisfizikai állapotok és folyamatok megújhódó áramlatával.

A Föld jelenleg folyamatban lévö gelógiai, geofizikai és éghajlati módosulásai egyre inkább visszafordithatatlanná válnak.

Jelenleg a kutatók felfednek néhányat az okozók közül, ami bolygónk elektromágneses mezejének (elektromágneses vázának) és az éghajlati gépezet összefüggéseinek az általános felismeréshez vezet.

A klimatológus, geofizikus, planetáris fuzikus és heliofizikus szakértök egy nagy száma a történések, egy kozmikus kauzativ következése, változat felé irányul. Valójában, az elmúlt évtized eseményei erös bizonyitékául szolgáknak a a szokatlanul jelentös helioszférikus és planetáris fizikai átalakulásoknak. Ezen átalakulások minöségének, mennyiségének és arányának az ismeretében, elmondhatjuk a következöket:

Az éghajlati és a bioszférai folyamatokat itt a Földön (egy szorosan összekapcsolódó visszajelzö rendszeren keresztül) közvetlenül befolyásolják, s azok visszahatnak, a Naprendszerünkben történö általános, átfogó transzformációs folyamatok. El kell kezdenünk rendszerezni figyelmünket és gondolkodásunkat, hogy megértsük, hogy az éghajlati változások a Földön, csak egy rész azaz csak egy láncszem, a helioszféránkban történö események egész láncolatában.
Ezek a mélyreható fizikai folyamatok, fizikai és geológiai környezetünk új minöségei, az alkalmazkodás különleges kihivásai és követelményei elé fogják állitani az összes életformát a Földön. Figyelembe véve az alkalmazkodás problémáit, amellyekkel bioszféránknak szembe kell néznie az új fizikai kötülmények között a Földön, szükségessé vált megkülönböztetnünk az általános irányzatokat és a változások termlszetét.

Amint azt az alábbiakban bemutatjuk, ezek az irányzatok nyomon követhetöek a bolygó energia befogadó képesség (kapacitás) növekvö irányában, ami a Föld egyes rendszereinek a magasan felgerjedt vagy feltöltött állapotához vezet.  A leg intenzivebb átalakulások, a planetáris levegö-plazma burokban történnek, amelyhez bioszféránk termöképes (teremtö képes) lehetöségei idözülnek.

Jelenleg a többlet energia kiáramlás új “forgatókönyve” a következö helyeken jött létre és lett megfigyelve:

* a ionoszférában plazma képzödés által.
* a magnetoszférában mágneses viharok – CME által.
* az atmoszférában cyclonok által.

Ez a magas energiájú légköri fenomén, amely ritka jelenség volt a múltban, most egyre sürübben fordul elö, egyre intenzivebb és természete változik.  Az anyagi összetétele a levegö-plazma buroknak szintén átalakul.


Az nagyon természetes a Föld egész élövilága számára, hogy az elektromégneses mezö efajta változó körülményeinek, és a Föld éghajlati gépezetének a jelentös, mélyreható átalakulásainak legyenek kitéve. A változás ezen alapvetö folyamatai megteremtik az igényt az alkalmazkodás új formáira a Föld összes élö szervezetében. Ezek az új formák természetes  kifejlödése a fajok elterjedésének és az életnek a Földön a teljes, globális reviziójához vezethet.

Önmaga az élet új, mélyebb minöségei jelenhetnek meg, a Föld új fizikai állapotát egyensúlyba hozva a fejlödés, a szaporodás és a tökéletesség új szervezeti (organizmikus) lehetöségeivel.  Ebben az értelemben nyilvánvaló, hogy az emberiség, a Földnek ehhez az új állapotához való alkalmazkodási problémáival nézünk szembe – az új körülményekkel a Földön, melynek bioszférai minöségei különbözöek és területi megoszlásuk sem egyenletes.
Ennek következtében az átalakulás jelen periódusa átmeneti, és az élet képviselöinek a jövendöhöz való átalakulása csak annak a mélyreható kiértékeködése után történhet, hogy mi minden szükségeltetik a Földi bioszféra ezen új körülményeihez való alkalmazkodáshoz. Az élet minden egyes képviselöje a Földön egy alapos “vizsgálat” vagyis “minöség ellenörzés” alá kerül, miáltal kiderül, alkalmazkodó képes-e ezekhez az új körülményekhez.  

Ezek az evolúciós kihivások minden idöben eröt vagy állhatatosságot igényelnek, légyenek azok egyedi szervezetek (organizmusok), fajok vagy életközösségek. Ennek következtében nem csak az éghajlat alakul újjá, de mi, mint emberi lények is tapasztaljuk az élö szervezetek, vagy önmaga az élet vitális folyamatainak a bolygószintü változását, ami szintén egy láncszem a teljes folyamatban.

Nem foglalkozhatunk ezekkel a dolgokkal külön-külön vagy egyénileg.

[elöre ugrás a befejezö következtetlsekhez:]

Befejezés

A helioszférénkban létre jött szituáció a külsö, csillagközi kozmikus térböl ered, és feltételezéseink szerint a folyamatos teremtés alapul szolgákó, alapvetö önkéntelen-rezgés (auto-oscillation) ür-fizikai folyamatai váltják ki, melyek kibontakoztatták és folyamatosan alakitják univerzumunkat.

Helioszféránk jelenlegi felgerjedt állapota jelen van a teljes vagy az egész szervezetben mely a Naprendszert képezi: úgy a Napban, a bolygókban, a holdakban, az üstökösökben és aszteroidokban mint a plazmában és/vagy az elektromágneses közvetitökben és a bolygóközi tér szerkezetében.

  A reakció, ezekre a csillagközi energia és anyag “injekciókra” a helioszféránkba, az újonan megfigyelt    energetikai folyamatok és formációk sorozatával folytatódik az összes bolygón, a bolygók és holdjaik között,   és a bolygók és a Nap között.

 A Föld alkalmazkodó képességét ezekhez a külsö hatásokhoz  és átrendezödésekhez súlyosbitják és  megnehezitik, a geológiai-geofizikai környezetünk természetes minöségén és állapotán általunk alkalmazott  technogén módositások. Föld bolygónk most egy drámai átalakulás folyamatában van az elektromágneses   váz módosulása által, a geomágneses mezö pólusváltásán keresztül és a gáz-plazma burok összetételének,  az ozon valamint a hidrogén telitettségi szintjének a változásain keresztül….”

A Föld fizikai állapotának ezekhez a változásaihoz társulnak az általuk eredményezett éghajlati/légköri és a bioszférai alkalmazkodó folyamatok. Ezek a folyamatok egyre hevesebbé és gyakoribbá válnak  mint azt napjainkban a “nem periodikus tünékeny események” – vagyis a katasztrófák elöfordulási számának növekedése is bizonyitja. Vannak érvek melyek mellette szólnak, illetve rámutatnak a tényre, hogy az emberiség erkölcsi és spirituális minöségének a növekedése csökkenteni fogja a complex katasztrófák számát és intenzitását is.

Életbevágóan fontossá vált egy világtérkép elökészitése, bejelölve a Föld elönyös és katasztrófa esedékes területeit, figyelembe véve a geológiai-geofizikai környezet minöségét, a kozmikus hatások változatosságát és intenzitását, és a térségben élö emberek spirituális-erlölcsi fejlettségének valós szintjét.

Indokolt felhivni a figyelmet, hogy bolygónk hamarosan tapasztalni fogja a növekvö energia új körülményeit, jelezve az átmenetet az ür-Föld kapcsolat új állapotába és minöségébe. A Föld azon területeinek az élö szervezetei, ahol a kozmikus hatások fö “bejárata” illetve bevonzása történik, fogják átvenni a vezetést, az élet megfelelö reakcióinak és folyamatainak, ezekhez az új körülményekhez való kifejlödésében.

Ezek a vertikális (függöleges) kommunikációs és energia átszállitó övezetek máris az alkalmazkodás és a kölcsönös átalakulás új rendszereit megvalósitó törekvések szivévé illetve melegágyává válnak. Ezen övezetek általános listáján vannak a sarki területek, a kontinensek keleti nyúlványai az egyenlitöi térségben (Karib terület, Madagaszkár, Fülöp szigetek, Sárga tenger stb.) és a belsö kontinentális tér felgyürödésre és kiemelkedésre hajlamos övezetei (Himalája, Pamir-Hindukus, Altay-Sayan láncolatok stb.).

Ezek a területek közül legjelentösebbek a helio-sensitive övezetek, melyek fokozottan reagálnak a Földre ható (geo-effective) Nap tevékenységekre  – ezekhez a reakciókhoz tartozik a nem-homogén ür illetve a klasszikus, nem-mechanikai, éteri eredetü struktúrák igen drámai és szokatlan megnyilvánulása.

Ezek a szerkezetek vagy tárgyak és a helio-senzitiv övezetek kölcsönhatása olyan mélyreható és eröteljes következményeket idéz elö a környezeten, mint a szeizmikus tevékenységek (földrengések) és a vegyi összetétel módosulása. Mivel ezek a nem-homogén ür-eredetü tárgyak nem-ebböl-a-fizikai-világból-való jellemzökkel birnak mint a “folyékony fény” és a “nem-Newtoni mozgás”, nehéz másként leirni megnyilvánulásukat, mint “világok közötti folyamatok”.

Fontos megjegyezni, hogy azok a helio-sensitive övezetek melyek közép és nagy léptékü folyamatokról tesznek tanúbizonyságot, azok állnak közeli kapcsolatban ezekkel a “világok közötti folyamatokkal” melyeket a fizikai ür homogénitás zavarai idéznek elö.

Az ilyen zavarok okozzák és teremtik meg az energia és anyag átszállitó folyamatokat az éteri közvetitö és a mi három-dimenzionális világunk között. Az ilyen, minöség és változatosságbeli gazdagsággal rendelkezö jelenségek  sokasága máris gyorsan növekszik. Ezek a természetes ön-fénylö formák százezrei, növekvö hatást gyakorolnak a Föld geofizikai mezöire és a bioszférára.

Mi azt sugalljuk, hogy ezen formák megjelenése az elöhirnöke a Föld átalakulás föáramlatának – a Föld mely egyre többet és többet van kitéve az átalakulás fizikai folyamatainak, melyek a fizikai ür és a mi anyagi világunk határterületén léteznek.

Az emberiség, mindannyian, egy igen nehéz és idöszerü problémával állunk szemben: megteremteni a tudásbeli forradalmi elörehaladást, amely megköveteli gondolkodásunk átalakulását, hogy megbirkózzunk ezzel a soha nem látott fenoménnel, amely most jeleniti meg önmagát világunkban. Nem vezet más út a jövöbe, csak az alapos belsö tapasztalati érzékelés és a bennünket körülvevö természetes környezetben végbemenö események ismerete.

Csakis ez a megértés által kerülhet az emberiség egyensúlyba a planetáris fizikai állapotok és folyamatok megújhódó áramával.

[ idézet vége]

Tehát mind az, amit ezek a tudósok megfigyeltek, azok mutatói illetve jelei Naprendszerünk egy hatalmas átalakulásának, amely más, új formákat és funkciókat is képes lehet fenntartani, a megnövekedett kozmikus energia következtében, amit most tapasztalunk.

An Enterprise Mission Hyperdimensional Report

Richard C. Hoagland – David Wilcock

Angolról forditotta Sári Izabella, www.fluidemerald.com

Az angol szöveg Planetophysical State Of The Earth And Life a www.Earth-Keeper.com weboldalon található.

Share

A Naprendszeri Változások

Kivonat Richard Hoagland & David Wilcock irásából

Furcsa dolgok történnek a külsö és a belsö ürben. A tudósok Oroszországban, pontosabban Dr Alexy Dmitriev tudós, felfedezték, hogy a Naprendszer, a Nap és az élet  is egy eddig teljesen példátlan változáson-mutáción megy keresztül.

A Nap

Kezdjük a Nappal. A Nap a Naprendszer középpontja és az összes élet a Földön a Napból származik. Ha nem lenne a Nap, mi sem lennénk életben. Ez egyszerüen tudományos tény.  Ennek következtében bármilyen változás történik a Napban avagy a Nap felszinén az hatást gyakorol minden élölényre. Az utolsó napfolt ciklus alatti naptevékenység hatalmasabb volt minden eddig látottnál. Mégis – egy kivételével – minden asztronómus akivel erröl beszéltem, ragaszkodott az állitáshoz, hogy minden “normális” azaz a szokásos.  Az az egyetlen személy, aki a NASA-nál dolgozott, azt állitotta, hogy ami a Napban megy végbe az teljes mértékben hihetetlen. De azt is mondta, hogy erröl nem “szabad” beszélnie. Azomban mégis elmondta, mert úgy érezte a világnak erröl tudnia kell, de ugyanakkor arra is megkért, hogy nyilvánosan ne fejtegessem az elmondottakat. Egy fajta 22-es Fogás. Egy Nap fényképen a közelmúltból, azt hiszem 2000-böl, látható, hogy többszörös napfoltok gyürüzik a Napot két szélességi körön, a 19.48 fokon az északi és a déli féltekén. Néhányan közületek látják ennek a jelentöségét, mert ezekröl a helyekröl rengeteg energia sugárzik ki.

Tehát elöször is nézzük a nyilvánvaló kérdést: Mi a normális azaz szokásos? A tudósok számára a “normális” vagyis az átlagos, a szokásos fogalma a hosszú távú tanulmányozásokon alapuló eredményekböl levont közép érték. Azomban, a Nap esetében, mi csak az utolsó kb. 100 évben kezdtük tanulmányozni azt, és abból is csak a 20. század második felében került sor a különösebben pontosnak minösithetö müsszerekkel való tanulmányozásra. És mivel a Nap legalább 4.5 milliárd éves, a mi 100 vagy 50 éves tanulmányozásunk annyi, mintha egy 100 évet megélt ember utolsó 1-2 másodpercéböl irnánk meg az életrajzát.   Megbizhatónak tartaná valaki azt az életrajzot? Tulajdonképpen mi semmit sem tudunk a Napról ami feljogositana bennünket, hogy megállapitsuk mi a “normális.”

Azt viszont tudjuk, hogy a Nap mágneses mezeje megváltozott az utolsó 100 év alatt. Dr. Mike Lockwood végzett kutatásokat, a Rutherford Appleton National Laboratories munkatársa, Californiaban. Dr. Lockwood tanulmányozta a Napot és arról számolt be, hogy 1901 óta a Nap teljes mágneses mezeje 230 százalékkal erösebbé vált.  Senki sem tudja, hogy ez igazán mit jelent, ez csak egy megfigyelés. És tudjuk azt, hogy a napfolt tevékenység ebben az utolsó ciklusban hatalmasabb volt mint bármi amit eddig feljegyeztek a történelem folyamán. De ezt sem tudjuk, hogy mit jelent igazán.

A Naprendszer

És akkor tájékoztatás érkezik Oroszországból az Orosz Nemzeti Tudományos Akadémiáról Szibériából, ahol a tudósok arra a megállapitásra jutottak, hogy a világür egy olyan területére érkeztünk amely külömbözik az eddigitöl és sokkal magasabb az energia szintje. Az oroszok az ürben végbemenö, eddig még soha nem észlelt változásokról számolnak be. Mi nem igazolhatjuk ezt az információt “biztos”-nak, de azt tudjuk, hogy a tájékoztatást adó tudományos testület valós, és, hogy ennek a testületnek Dr. Dmitriev a vezetöje. Azonkivül, személyesen (Richard Hoagland) is voltam már az Orosz Nemzeti Tudományos Akadémián Moszkvában. Lévén a Szibériai Akadémiáról szó, Dr. Dmitriev szavai szerint az alábbi bejelentett következményeket figyelték meg.

(Nem Dr. Dmitriev szavait idézzük, hanem jelentését kivonatoltuk).

A Helioszféra Vezér (elsö) Peremének Változásai

Önmagának a Napnak is mágneses mezeje van, s ez a mágneses mezö egy “tojást” formál a Naprendszer körül amely “Helioszféra” néven ismert. A helioszflra könnycsepp alakú, hátsó vége hosszú, keskeny csóva, amely a Naprendszer útjával ellentétes irányba mutat. Az oroszok a helioszféra vezér (elsö) peremét figyelték és ragyogó, felgerjedt plazma energiát észleltek ott. A Nap helioszférájának a mélysége 10 asztronómiai egység volt (egy asztronómiai egység az a Föld – Nap közötti távolság, kb. 93 millió mérföld) – 10 asztronómiai egység volt tehát a “normális” vastagsága ennek a ragyogó energiának amit a Naprendszer elején szoktunk látni.

Manapság, Dr. Dmitriev szavai szerint , e ragyogó energia mélysége 100 asztronómiai egység.  Az Orosz Nemzeti Tudományos Akadémia nem ad idö keretet, de a változás a helioszféra ismert és elfogadott mélységétöl a mai állapotáig, 1000 százalékos növekedést mutat. És az oroszok azt is állitják, hogy ez a változás a Napban, megváltoztatja a bolygók müködését, és azt is, hogy milyen életet képesek fenntartani. Azt is közölték – de nem magyrázták –hogy önmaga a DNS spirál is módosul. Szerintük a helioszféra folyamatos tágulása végül is az energia egy új szintjére emel bennünket, ahol valószinüleg hirtelen kitágul majd a Napból kiáramló energia sugárzás harmónikus, alap hullámhossza, és ez a fokozott energia kisugárzás meg fogja változtatni minden anyag alap természetét a Naprendszerben.

Ez egy meglehetösen merész kijelentés, de adatok követik, melyek alátámasszák az állitást:

Változások mennek végbe öt bolygó és a Hold légkörében. Amikor 1969-ben az amerikaiak leszálltak a Holdon, a Holdnak nem volt légköre. Azóta a Hold légkört növesztett ami azelött nem volt ott, összetételét Dr. Dmitriev “Nátrium”-ként emliti. Ez az új légkör már 6,000 kilómeter mély. A Föld légkörének felsö rétegeiben HO képzödik, ami azelött nem volt ott. Egyszerüen nem létezett olyan mennyiségben mint most. Az oroszok szerint ez nincs összefüggésben a globális felmelegedéssel, vagy a fluorocarbon kisugárzással, vagy bármi hasonlóval. Egyszerüen csak megjelent.

A Mars légköre meglehetösen sürübbé válik mint azelött volt. A Mars Observer (megfigyelö) ürszonda 1997-ben elveszitette egyik tükrét, minek következtében lezuhant. Ez azért történt mert a Mars légköre kb. kétszer sürübb volt a NASA számitásainál. Tulajdonképpen a széllökések ereje olyan nagy volt a kicsi tükörre, hogy egyszerüen lefújta a tükröt. A Jupiter, az Uránusz és a Neptunusz légköre is változik az Orosz Akadémia szerint.

A bolygók fényessége is változik. A Vénus teljes fényessége jelentös növekedést mutat. A Jupiter energia töltete olyan magasra emelkedett, hogy  a ionizált kisugárzásnak egy valóban látható tölcsére képzödött a Jupiter felszine és Io holdja között. Valóban látható a lumineszcens energia tölcsér a közel múltban készült fényképeken.

Az Uránusz és a Neptunusz is fényesebbé válnak.

A mágneses mezök is változnak. A Jupiter mágneses mezeje több mint duplájára növekedett. Az Uránusz mágneses mezeje is válzozik – a Neptunusz mágneses mezeje szintén növekszik.

Mindhárom emlitett bolygó egyre fényesebbé válik, és légkörük minösége is változik állitják az oroszok – de magyarázatot nem adtak, hogy mit értenek ez alatt.

Ami igazán meglepö – mivel egyes emberek itt a Földön elöre látták és várják a pólus váltást ez idö tájt – hogy az oroszok arról számolnak be, hogy az Uránuszon és a Neptunuszon úgy tünik pólus váltás volt mostanában. Amikor a  Voyager II ür szonda elhaladt az Uránusz és a Neptunusz mellett a látszólagos északi és déli mágneses pólus meglehetösen máshol volt azoktól a pontoktól ahol a forgástengely pólusai voltak a korábbi feljegyzések szerint. Az elsö esetben(Uránusz) 50 fok az eltérés, a másodikál (Neptunusz) kb. 40 fok a különbség.

A Föld Változásai

És most beszéljünk a Földröl. Az oroszok még két adatot tettek közzé: A Földön az összesitett vulkáni tevékrnység 1875 – töl 1975 – ig 500 százalékkal megnövekedett, mig a szeizmikus tevékenység (földrengések) 400 százalékkal megnött 1973 – óta. Dr. Dmitriev közölte, hogy összehasonlitva az éveket, 1963 – tól 1993 – ig a természeti csapások ( hurrikánok, tájfunok, mocsár és sár csuszamlások, ár hullámok azaz tsunamik stb.) összesitett száma 410 százalékkal megnövekedett.

A Föld mágneses mezeje pedig csökken. Ez a csökkenés valójában 2000 évvel ezelött kezdödött, de a csökkenés aránya 500 évvel ezelött hirtelen, sokkal gyorsabbá vált. Most, az elmúlt kb. 20 évben a mágneses mezö egyenletlenné/kiszámithatatlanná vált. A világ aeronautikus térképeit (amelyek arra szolgálnak, hogy a repülögépek automatikus pilóta rendszerüket használva tudjanak leszállni) világszerte módositani kellett annak érdekében, hogy az automata pilóta rendszerek müködöképesek legyenek (Ezt nagyon egyszerü leellenörizni. Egyszerüen nézzünk meg egy 1990 elötti aeronautikus térképet a világ bármely városának repülöteréröl és hasonlitsuk össze a most használatban levövel.)

Tavaly, az Arktikus jégsapka pontosan az Északi Sark felett teljesen elolvadt, elöször az ismert történelem folyamán. A Green Peace (Zöld Béke Mozgalom) közzétette, a téli jegesedési folyamattal kapcsolatban, hogy a jégsapka már  a sarki jeget megelözve 300 mérföldnyit elolvadt, és a tavalyi év vége felé a katonai és a civil hajóknak is lehetöség nyilt valójában közvetlenül átkelni az Északi Sarkon. A Sarki térség viz volt. Ez idáig, tudomásunk szerint, még soha nem történt meg, hogy kevesebb mint 10 láb azaz kb. 3 méter vastag jég lenne.

Ezzel ellentétben a Déli Sark jég sapkája kb. 3 mérföld mély, de manapság a hatalmas jég darabok folyamatosan töredeznek le és olvadnak el.

Mi Történik?

1900 óta a lovaskocsitól a Holdra szállásig jutottunk el. A póstakocsival küldött levelektöl az azonnali e-mailekig, videofónokig meg szatelitokig. A negativ oldalon a primitive fegyverekkel való harcászattól az atom bombáig és a bioterrorizmusig értünk. És talán jelentösebb az, hogy az 1900 évek elején a Földön 30 millió faj élt, fajok melyek kifejlödlse milliard évekbe tellett, ma már ez a szám több mint a felére csökkent – kevesebb mint 15 millió faj él a Földön. S mindez 100 év alatt történt: egyetlen geológiai szempillantás alatt. Ha valaki egy másik bolygóról nézné a Földet, azt mondaná, hogy a Föld haldoklik. Azomban úgy tünik, valami történik, ami jóval meghaladja a “szokásos üzemelést.” Jelentésükben, az oroszok azt állitják, hogy ugyanez a fenomén történt amikor a dinoszauruszok kihaltak – azt az idöt a Föld éghajlatának és idöjárási viszonyainak a gigászi váltása jellemzi, és valószinüleg pólusváltás is történt.

Összefoglalás

A Föld jelenlegi Planetofizikai változásai visszafordithatatlanok. Erös bizonyitékok léteznek, hogy ezek az átalakulások egy magas frekvenciájú, fénnyel töltött anyag és energetikai változók által történnek, melyek az anisotropikus csillagközi térböl Naprenszerünk bolygóközi terébe hatoltak be.  Ez az energia “adományozás” hybrid folyamatokat és felgerjedt eneria állapotokat hoz létre az összes bolygón és a Napban is. Hatásukat itt a Földön a mágneses pólusváltás felgyorsulásában, az ozon függöleges és vizszintes megolszlásában, a katasztrófális idöjárási események magnitúdója és elöfordulásuk megsokszorosodott számában … találjuk. 

Jelenleg a kutatók felfednek néhányat az okozók közül, ami bolygónk elektromágneses mezejének (elektromágneses vázának) és az éghajlati gépezet összefüggéseinek az általános felismeréshez vezet….

… A reakció, ezekre a csillagközi energia és anyag “injekciókra” a helioszféránkba, az újonan megfigyelt energetikai folyamatok és formációk sorozatával folytatódik az összes bolygón, a bolygók és holdjaik között, és a bolygók és a Nap között.

A Föld alkalmazkodó képességét ezekhez a külsö hatásokhoz  és átrendezödésekhez súlyosbitják és megnehezitik, a geológiai-geofizikai környezetünk természetes minöségén és állapotán általunk alkalmazott technogén módositások. Föld bolygónk most egy drámai átalakulás folyamatában van az elektromágneses  váz módosulása által, a geomágneses mezö pólusváltásán keresztül és a gáz-plazma burok összetételének, az ozon valamint a hidrogén telitettségi szintjének a változásain keresztül….”

” … Elértük a Tejút hatalmas spirál karjának a magasabb energiájú egyenlitöi korong térségét. Egy új rendszer “fogadott be” most bennünket, egy sokkal erösebb és hatalmasabb rendszer, és az energia szinte minden szintjén várhatjuk a változásokat.”

” … Posztulátumként lett feltéve, hogy ez az igazi oka a globális felmelegedésnek, mivel a Tejút magasabb energia szintjei több mint valószinü, hogy a Napunkat forróbbá teszik és az energia kisugárzása is magasabb lesz. Ténylegesen, a hömérséklet emelkedését figyelték meg Naprendszerünk minden bolygóján.  Ez meglehetösen különállónak látszik bármelyik helyi fenoméntöl mint az üvegház hatás stb. Ez a grandiózus fordulat valószinüleg a gyökere a Maya naptár (a leg pontosabb naptár bolygónkon) megszakadásának, mert a kiinduló pont, a Pleiadok csillag halmaz, sokak szerint a naptár alapja, nem lehet tovább állandó, amint elkezdünk távolodni a korábbi elörelátható mozgásoktól.

Naprendszerünkben Történö Más Változások

Születési Galaxisunk “házassága” a bennünket újonan befogadott Tejút Galaxissal energia váltástokat hoz létre, amelyek nyilvánvalóak mindenütt. Itt van néhány változás amit a tudósok megfigyeltek:

* A sötét foltok növekedése a Plutón.

* Sarki Fényeket jelentettek a Szaturnuszon.

* Bejelentették az Uránusz és a Neptunusz pólus váltását (magnetikusan páros bolygók), és az Uránuszi mágneses mezö intenzitásának váratlan, nagy-léptékü növekedését.

* A Neptunusz fény intenzitásának és a fény foltok dinamikájának a megváltozása.

*A Jupiteri mágneses mezö intenzitásának a megduplázódása (az 1992 adatok alapján), az új állapotok és folyamatok sorozata amelyeket ezen a bolygón figyeltek meg, mint az 1994 júliusában történt robbanás sorozat (az SL-9 „üstökös” idézte elö) következményei. Ez már a plazma szerü csóva megnyugvása, amely felgerjasztette a Jupiteri magnetoszférát, azaz többlet plazma képzödést illetve annak kiáramlását idézve elö, ugyanolyan módon, mint ahogy a Nap korona mélyedései ragyogó sugárzási övezet megjelenését idézik elö, centiméterekben kifejezve (13.2 and 36 cm), valamint a hatalmas sarki fény anomáliákat meg a Jupiter-Io áramlat rendszer változásait idézve elö.

Amikor a bolygóközi tér új energetikai és anyagi minöségéröl beszélünk, elöször is a bolygóközi terület energia töltésének és az anyagi telitettség szintjének növekedésére kell rámutatnunk.

A bolygóközi tér tipikus, “szokásos” állapotának e változását két fö ok idézi elö:

*Az anyag ellátás/ beáramlás a csiallagközi térböl (kisugárzott anyag, ionizált elemek, meg ezek kombinációi).

*A 22-es Nap Ciklus tevékenység utóhatása, különösen a Napkorona gyors, nagymennyiségü, magnetizált szoláris plazma kilövelései [CME’s] s az Energia Felhöben való továbbhaladása.

Valójában, a tudósok többsége vagy minimumra csökkentette a csillagközi energia felhö lehetséges jelentöségét vagy elutasitotta a fogalom létezését teljes egészében.  Dr. Alexei Dmitriev azomban NEM ….”

An Enterprise Mission Hyperdimensional Report

Richard C. Hoagland – David Wilcock

Angolról forditotta Sári Izabella, www.fluidemerald.com

Az eredeti szöveg The Changes in the Solar System a www.Earth-Keeper.com weboldalon található.

Share