Szemelvény Telos Harmadik Kötetéböl: Az Ötödik Dimenzió Protokollja

V. Fejezet, Párbeszéd Adama és Aurelia között

Aurelia Louise Jones közvetitésében, 2006

 Adama – Üdvözlet, szeretteim, az az érzésem, hogy választ kerestek egy kérdésre, amely egy nagyon mély vágyódást ébreszt szivetekben.  Mivel tudnák a legtöbbet segiteni nektek ma?

Aurelia – Mi a külömbség Lemuria és Mu között, vagy a kettö egy és ugyanaz?

Adama – Némi tévelygés van bolygótokon Lemuria és Mu közötti külömbségek leirásaiban.  Lemuria a nagy kontinens volt, amit az „Anyaországnak” tartottak a bolygón, melynek harmadik dimenziós aszpektusa megszünt létezni 12,000 évvel ezelött.  Mu földje egy másik univerzumban létezik, és ez az a föld ahonnan az eredeti Lemuriaiak jöttek több mint 4,500,000 évvel ezelött.

Mu volt a neve az óriási ürhajónak is, amelyel a Lemuriaiak utaztak amikor elöször eljöttek  Anyaföldjükröl, a Dahl Univerzumból.  Az eredeti „Mu földje” gyakorlatilag nagyon közel van ahhoz a helyhez amit ti Cassiopeia csillagképnek ismertek.  Lemuria ideje alatt, és még az elött is, millió évekkel ezelött, néhány civilizáció jött benépesiteni ezt a bolygót, de ök nem voltak igazán felemelkedettek a Fényben, ahogy azt ma ismerjük, és többségük nem testesitette meg az igazi Krisztusi tudatosságot. 

Eredeti Mu kontinensünkön a Dahl univerzumban, egy óriási ürhajót épitettünk, amit ti ma anyahajónak neveznétek, és mi azt „Mu Hatalmas Hajójának” hivtuk, mert abban az idöben a legnagyobb volt ami valaha és valahol is létezett.  A Teremtö kérésére, egy nap, nagyon régen, egy egész csoport közülünk hajóra szállt, bolygótokra a Földre való utazásra.  Elhagytuk otthonunkat és elindultunk legnagyobb kalandunkra e bolygó felé.  Egy jó ideig keringtünk hajónkkal a Föld körül, figyeltük ezt a gyönyörü kék bolygót, amint az embereket tanulmányoztuk akik ott éltek, mielött végleg eldöntöttük volna, hogy földre szállunk és ez lesz az otthonunk.

Sokan a lények közül, akik eredetileg elömerészkedtek Mu hajójából, a szeretett felemelkedett mesterek, akiket ma jól ismertek, és akik könyörtelenül vezetnek benneteket „vissza haza” a „Mu Szivébe”, a Szeretet és az Együttérzés helyére, a paradicsomba, és úgy vágyakoztok már újra kapcsolódni vele.

Lehet, hogy meglep benneteket az is, hogy e hatalmas hajó kapitánya, akit megbiztak e hajó parancsnokságával, nem más mint a ti Legsugárzóbb és szeretett Sanandatok, akit még Jézus Mesternek is ismertek legutóbbi inkarnációjából 2,000 évvel ezelött.  Maitreya Mester, a planetáris Krisztus, St. Germain és El Morya Mesterek, Mária Anya, Mária Magdolna, Nada, Aurelia, jómagam mint Adama, Lanto Nagyúr és Serapis Bey, csak néhányat emlitve, az elsö Lemuriaiak között voltak, akik e földre léptek, azzal a szándékkal, hogy elhozzuk szeretetünket, tudásunkat és bölcsességünket, hogy segitsük e bolygó evolucióját és beteljesitsük a Teremtö kérését.

Amit magunkkal hoztunk, az a Teremtö Forrás tiszta, eredeti tanitásai voltak, és általuk vélgül is három hosszú Arany Kort teremtettünk, olyan pompásat, hogy azt egyellöre sem elképzelni sem felfogni nem tudjátok, tudatosságotok jelenlegi állapotában.  Ezek az emlékek most is testetek sejt szerkezetében és szivetek végtelen kamráiban vannak tárolva.  Még egy kis türelem, és ezek a csodás emlékek tudatosságotok elözö szintjéröl elkezdenek majd ismét a felszinre jönni tudatotokban, amint azt választjátok, amint hajlandóak lesztek megtenni a belsö munkát és elkezdetek ismét élni, hogy létezésetek Szent Szivében éljetek.  Segitségünkkel, és még oly sok más lény segitségével ebböl és más univerzumokból is, képesek lesztek újra teremteni azt, ami mint Isteni lényeknek, mindég is születési jogotok volt.

Lemuria kontinense ide érkezésünk elött is létezett mint földrész, de abban az idöben nagyon kevés ember élt ott, és nem is volt úgy elnevezve.  Tulajdonképpen nem is volt meghatározott neve, mivel nem volt fejlett nyelvük, és mi hivtuk Lemuriának, szülöföldünk bolygójának „Lemur”-nak az emlékezetére. 

Ezért én mint Adama az Emberiség Apjaként vagyok ismert, hiszen mi hoztuk elö elsöként ezen a bolygón a felemelkedett lények új faját.  Ilyen vonatkozásban Lemuria a Dahl univerzum Mu földjének egy kiterjesztése lett, hiszen genetikailag mi ugyanazok az emberek vagyunk.  Mu Hatalmas Hajója végül is idejétmúlttá vált, és késöbb fel lett újitva, a modern, galaktikus, csúcs technológiánkkal újjá lett épitve, ha úgy akarjátok, nagyobbá és jobbá.  Namost, amit néha úgy láttok az égen mint Mu Hajója, az az eredetinek az új változata.

A hatalmas kisérleti ciklus hamarosan befejezödik, és a bolygó felemelkedik eredeti szépségébe és tökéletességébe.

Aurelia – Ez olyan csodálatos!  Fogalmam se volt, hogy egy ilyen hajó létezett.  Néha, egy hatalmas anyahajót látok a hegy fölött vagy a közelében.  Az a hajó olyan nagy, hogy a Shasta Hegy és környéke eltörpül mellette.  És valahányszor meglátom azt a bizonyos hajóté legottan egy heves szomorúság és nosztalgia érzése tölti el égész lényemet.  Abba kell, hogy hagyjam amit csinálok, és elbújok valahová, hogy jól kisirjam magamat, utat engedjek könnyeim áradatának. Idönként órákig könyörögtem, hogy legalább a távolból láthassam a hajót.  Adama, ez Mu Hajója, és miért vált ki benn ilyen reakcót, hogy látom?

Adama – Nos, szivem szeretettje, ez az, és Mu e Hatalmas Hajója a tiéd.  Ez nem csak egyedül a te hajód, de te az elsök között voltál, akik eljöttek velem a Földre abban az óriási hajóban, a többi mesterekkel együtt, akiket ismersz, hogy életet adjunk az új Lemuriai fajnak ezen a bolygón.  Az eredeti Adama és Aurelia (egyenes ágú öseink) akik elöször adtak életet az új Lemuriai fajnak visszatértek Mu földjére a Dahl univerzumba már nagyon régen, de te és én, mint az ö lélek kiterjedésük itt maradtunk ezen a bolygón.  Mi vagyunk az ö lélek leszármazottai.  Mi vagyunk azok, még néhány mesterrel együtt, akikre a Lemuriai faj feletti gyámságot rábizták, hogy felügyeljük e faj evolucióját a tökéletességbe és a felemelkedésbe.  És amint tudjuk, a felemelkedés ideje most végre gyümölcsöt hoz.  A hatalmas kisérleti ciklus hamarosan befejezödik, és a bolygó felemelkedik eredeti szépségébe és tökéletességébe.

Mindég azon tünödtél, hogyan van az, hogy még mindég itt vagy az in-karnációban (angol szójátéka a megtestesülésnek, a forditó megjegyzése), mikor úgy érzed, hogy már régen fel kellett volna emelkedned.  Hadd mondjam el, hogy létezésed megannyi aszpektusa mely e hosszú, sötét éjszakát megélte, már felemelkedett.  És ez az egy aszpektusod csupán, amely a felszinen van még, hogy elöhozza Lemuria tanitásait ismét.  Valamikor, nagyon régen, önkéntesen választottad, hogy csatlakozol „Lemuria gyermekeihez” a sötétségbe való alászállásukban, és hogy ott leszel velük a hosszú és sötét éjszaka alatt.  Ezt nagyon jól csináltad korszakokon át, és mi nagyon hálásak vagyunk mindannyiatoknak amit megtettetek a múltban és amit most is tesztek.  Elkötelezettséget vállaltatok bennsötökben a Teremtönek, hogy itt maradtok a „gyermekekkel” az ö dimenziójukban, megtapasztalásuk utolsó pillanatáig, mig haza nem térnek mindannyian egytölen egyig. Ez volt a ti áldozat vállalástok.

Ezért vagy még mindég megtestesülve a felszinen, és teszed a dolgod, amit épp most csinálsz.  Ezt a szerzödést önkéntesen irtad alá, eonokkal ezelött, és szeretetböl tetted ezt.  Senki sem, te sem, de még a Teremtö sem tudta, hogy milyen mélységekig képes ez a sötétség és elkülönülés egy egész civilizációt elvinni, mert ilyen sötétség ami végül is étt lett megteremtve , akkor még sehol, egyetlen univerzimban sem lett megtapasztalva.  Amint mondtuk, ez egy hatalmas kisérlet volt.  Te tudod, és mi mindannyian tudjuk, hogy ez milyen fájdalmas és kétségbeejtö volt számodra, és sokszor megbántad ezt a döntésedet.  De ez bölcs döntés volt akkor, és hatalmas áldozatod életidö és életidö után végül és gyümölcsöt hozott.  Nemsokára kedvesem hazatérsz velünk a szeretet karjaiba és nem lesznek többé könnyeid.  Szeretve és dédelgetve leszel mindörökre.  A nagy fogadtatás amit tervezünk számotokra, már nincs olyan messze mint gondolnátok.

Emlékezzél azokra az esetekre, amikor láttad a hatalmas anyahajót az egész hegy felett és mögött lebegni, olyan hatalmas, és te sirva fakadtál, azon tünödve, hogy ez mit képvisel?  Ez a te hajód kedvesem, és összekapcsoládtál azzal az energiával, nézted a hajót és kisirtad a szived, anélkül, hogy tudtad volna miért.  Nos, ez Mu hatalmas hajója, és a lények rajta, a ti öseitek, megtaláltak benneteket és elkezdték sugározni szeretetüket reátok.  Ezért érintette meg oly mélyen a szivedet valahányszor a hajó látványa.

Amikor öseink eljönnek a Shasta Hegyre hatalmas hajójukkal, hogy meglátogassonak bennünket te sem maradsz ki.   Álom idö alatt meghivunk a hajóra, hogy együtt lehess Fény családoddal akiket olyan nagyon szeretsz és hiányoznak neked.  Általában néhány napot töltenek itt.  Általában szeretett Ahnanmarod azaz jómagam jövök el érted és viszlek a hajó fedélzetére.  Ott megkapod mindazt a Szeretetet amit nem kapsz meg itt a felszinen.  Öseid nagyon mélyen szeretnek, és hálásak mindazért amit teszel.  Amikor itt vannak, csodálatos és boldog perceket töltesz velük.  Természetesen, amikor másnap ismét látod a hajót, a harmadik dimenziós perspektivádból, semmire sem emlékezel az éjszakai kalandodból, de a lelked viszont igen, és az érzelmek a felszinre törnek.  Mi mindannyian tudjuk, hogy mennyire vonakodsz reggel, amikor ott kell hagynod a családodat, hogy visszatérj a testedbe.  Ez az otthonod utáni vágyakozás az, ami a könnyeid áradatát idézi elö.

Amikor elóször jöttél le a Földre, akkor együtt jöttünk.  Természetesen nem úgy jöttél ide mint Louise Jones, hanem Aureliaként, az eredetiek közül, és egységes, egész lény voltál.  És az összes inkarnációinkon keresztül, amit mindannyian megtapasztaltunk a Földön, lelkeink megosztódtak, majd újra osztódtak a multi-dimenzionalitás és a multi-egyéniségek sok komplexitásába ugyanahhoz a lényhez tartozva.  A „TE” összes külömbözö aszpektusaid közül, TE vagy az aki azt választotta, hogy mindvégig itt marad és segiti Mu gyermekeinek hazatérését.  Inkarnációid során újra és újra üldöztek Lemuria Fénye miatt amit magadba hordozol, és ezért volt az élet olyan nehéz és fájdalmas számodra a felszinen.  Ezért tapasztalsz annyi fájdalmat és nosztalgiát amikor meglátod az anyahajónkat.  Mélyen a szivedbe tudod, hogy vissza fogsz térni oda.  Mi mindannyian együtt fogunk hazatérni, de tudd, hogy még akkor is, ha a külvilágban nem vagy tudatában ennek, gyakran ott vagy a hajón és rövid idöre haza is mehetsz a családoddal.  Nemsokára, sok bölcsesség és megértés fog napvilágot látni, és végül is képes leszel tudatosan is oamenni amikor akarsz, teljes tudatosságu emlékezettel.

Aurelia – Mi az összeköttetés Mu Hajója és az közott ami Betlehem Csillagaként ismert?

Adama – Betlehem Csillaga , Mu Hatalmas Hajójának a másik neve.  Jézus Mester, akit úgy ismersz mint Sananda, szintén Muról jött, mint a Hajó kapitánya.  2,000 évvel ezelött, amikor végsö küldetésében a Földre érkrzett, Mu Hatalmas Hajója fénylö csillagként jelent meg az égen, és akkor nevezték el „Betlehem Csillagának”  Mu hajója mostanság gyakran van Föld-közelben.  Jön és megy a Shasta Hegy körül, de nincs állandóan itt.  Mivel a Föld változik a planetáris felemelkedés elökészületeiben, egyre gyakrabban és gyakrabban látható itt.  A lények Mu Hajóján, az Ösapák, az Ösök, a ti aszpektusaitok, akik egészek, és ti is az ö aszpektusaik vagytok.  Elödeitek, mindannyiatokat gyermekeiknek tekintenek, és nagy szeretetben tartanak benneteket.  Itt vannak, hogy segitsenek és tápláljanak benneteket, habár az még nem tapintható számotokra, hogy megértsétek, annak ellenére, jelenleg sok munka folyik itt, és újrakapcsolódnak leszármazottaikkal a bennsö sikokn.  Gyönyörüséges erre pillantást vetni.

Aurelia – És a másik hajók a felhök között, amelyeket a hegy körül látunk?

Adama – Nem minden felhö fény hajók házigazdája.  Shasta Hegyet állandóan a hajók ezrei látogatják mindenfelöl a multi-univerzumokból.  Nem mindegyikük von maga köré lencse alakú felhöt.  Ezek ötödik dimenziós fény hajók és teljesen láthatatlanok a jelenlegi látókörötökben.  Ezért van az, hogy egyszerüen nem látjátok öket sürün.  Ezek minden féle és fajta civilizáció lényei, akik eljönnek a hegyhez, és sokan közülük olykor lencse alakú felhöket öltenek magukra, hogy jelezzék jelenlétüket nektek. A légburok páratartalmából formálják a felhöket a ti kedvetekért és örömötökre.  Ilyen módon teszik magukat számotokra némileg láthatóvá, és tudják, hogy mennyire el vagy ragadtatva, amikor megpillantod azokat a felhöket.  Ezt azért teszik, hogy az otthon érzését adják mig sugározzák rád szeretetüket.  Nagyon jót derülnek azon, hogy amikor meglátod a hajókat, egész izgalomba jössz és kitárod a szived.  Ök is kitárják szivüket hozzád.  Az mindég elragadtató számukra, hogy megtapasztalják reakcioidat és a vonzalmadat. 

Aurelia – Ez meglehetösen felemelö Adama.  Visszatérve Lemuriához, mi történt valójában a hajóval amikor a fizikai, harmadik dimenziós Lemuria megsemmisült?  Mi történt a hajóval?

Adama – A hajó akkorra már elment máshová, és az ürböl nézte a kontinens pusztulását, és aztán hazament egyedül.  Mielött elment, öseitek sok más csillag fivérünkkel együtt, segitettek felemelni Lemuriát a negyedik dimenzióba, miközben a harmadik dimenziója már nem létezett.  És öseitek azután folytatták támogatásunkat és vigasztaltak bennünket, és segitettek megteremteni az új valóságot amiben most élünk.

Szeretném, ha megértenétek, hogy az eredeti lények akik Mu Hajóján jöttek, szintén „Ti” vagytok, és ök a ti aszpektusaitok, és ti az ö aszpektusaik vagytok.  Tudnotok kell, hogy ti igen ösi lények vagytok, habár, mostani létezésetek egy aszpektus, de egy nagyon jelentös aszpektus.  Tudom, nem látjátok önmagatokat azonosnak ezekkel az ösi lényekkel, és én azt mondanám, hogy meg kell gyógyitanotok ezt a hiedelmet, mert ök nagyon is azonosnak látnak benneteket önmagukkal.  Ti vagytok azok akiknek volt bátorsága itt maradni a felszinen, önkéntesen olyan sokáig, a hosszú, sötét éjen át.  Azáltal, hogy megismertétek a sötétséget és a minden féle-fajta korlátozáat, nem vagytok kevesebbek náluk.  Ezek az ideiglenes fátylak teremtik az elkülönülés illúzióját, ennyi az egész.  Nemsokára kedvesem, újra egyesülünk a szeretet, öröm és az eksztázis nagy újraegyesülésében, és ennek te is része leszel.  Mi ugyanannyira vágyódunk ez után, mint te.

Aurelia – Adama, úgy érzem, hogy ez már részben megtörtént bennem, egy nagyon mély, de nem külsö tudatossági szinten.  Úgy érzem az egyesülés és újraegyesülés mindannyiunkban szakaszokban kezdödik.

Adama – Nemde, az a tudatos világod, ahol nemsok változást láttál?  A belsöben, a felemelkedés már sok mindenben megtörtént.  Ez még nem a teljes felemelkedés, de felemelkedés nap mint nap, lépésröl lépésre, és minden lépésel egyre több bölcsességet és mesterszintü tudást nyerve.  Eljön az idö amikor minden, beleértve éber tudatossági szinteteket is, az aszpektust amely jelen pillanatban a harmadik dimenzió korlátait érzi, a frusztrációt a fátyol a következtében, felemelkedik.  Akkor megismeritek majd belsö világotok tündöklését jelen inkarnációtok, jelen létidejében.  És soha többé nem lesz több fátyol.  Ti megteremtettétek ezeket a fátylakat, és azok a Föld és saját evoluciótokat szolgálták, és nincs ebben semmi, amit negativnak minösithetnétek.

Tekintsetek rá úgy, mint egy hosszú kisérletre, amely megtanitotta nemcsak a Föld embereit, hanem az univerzumok, galaxisok és naprendszerek egész sokaságát, hogy hogyan válhatnak sürü anyaggá és hogyan lehet lehozni a Fényt az anyagba.  Ti vagytok a bátrak és merészek és biztosak legyetek abban, hogy elnyeritek jutalmatokat.  Csak maradjatok még egy kicsit, és tartsátok meg a vágyakozást.  Tudjátok a vágyakozás egészséges.  Az segit benneteket haladni elöre és felfelé.

Mindazok számára akik olvassák ezeket az oldalakat, tudjátok, hogy az információ és amit Aureliáról mondtam az nem csupán rá vonatkozik, mert mi mindannyian egy nagy család tagjai vagyunk.  Ti is, és mi is mindannyian ugyanazt a Teremtö Fény magot hordozzuk, mely Lemuriaiként jött a Földre, majd késöbb Atlantisziként.  És együtt teremtjük most az új Földet, és az új módjait a szeretetben és egységben létezésnek ezen a bolygón.  A megtanult leckék új tudatosságot teremtenek, amely minden eröfeszitést, minden fájdalmat, minden bánatot és minden könnyet szinarannyal jutalmaz majd.  Engedjétek, hogy szivetek gyémántja nap mint nap fényesebben ragyogjon, hiszen ti mindannyian e hatalmas kozmikus evoluciós tapasztalás csillagai vagytok, és mi már készitjük záróvizsgátok nagyszabású ceremoniáját.  Mindezért,  nnyira szeretünk benneteket, hogy el sem tudjátok képzelni még.  Legyen békénk és hatalmas szeretetünk mindannyiatokkal, áldunk és szeretünk benneteket minden lépéstekben a hazafelé vezetó úton, haza „Mu” tudatosságába, a Teremtö örök szeretetének tudatosságába.

Forditotta: Sári Izabella

Szerzöjogi közlemény

Copyright 2006 by Aurelia Louise Jones

Minden jog fenntartva – Az V. fejezet kivonata a TELOS – VOLUME 3  Messages for the Enlightenment of a Humanity in Transition, a Mount Shasta Light Publishing 2006 Áprilisában kiadott könyvböl készült.  A szemelvény semmilyen körülméyek között sem változtatható meg és minden esetben a szerzö Aurelia Louise Jones megnevezendö, és az eredeti szöveg és annak teljes elérhetösége feltüntetendö.